2010. május 14., péntek

Meghalt a Demokrácia, éljen a király?

Megalakult legújabb első szabadon választott parlamentünk.
Mint az várható volt, az alakuló ülés nem múlt el V.G. egyéni akciója nélkül. És a Zemberek által felkent I. O. V. ezt mindeddig szó nélkül hagyta. S.L. azonnal reagált és elítélte ezt a lépést. V.G. szerint pedig ezért bocsánatkérés járna, mert 850.000 embert sértett meg.

Egyáltalán nem tisztelt képviselő úr! A választás 1. fordulója szerint 8.034.394 választópolgár volt jegyzékbe véve. A maga viselkedése a képviselői eskütétel alatt 7.178.958 embert sérthetett meg. Akkor kinek is kell bocsánatot kérnie? És a korona előtti különeskükor miért nem állt ki büszkén a fekete mellényben? Ja, mert akkor még nem volt mentelmi joga? Akkor hogyan is nem bújik a mentelmi jog mögé? Jogszabály-sértéssel kezdeni a parlamenti életet, az aztán igazán felemelő dolog.

És akkor még nem is beszéltünk a pártkatonákról.

A jobbikos Sneider Tamás a családügyi bizottság elnökeként fontosnak tartja, hogy minél több gyerek szülessen, de szeretné, ha minőség is számítana.

Ez mit is jelent? Többféle emberi minőség van? Már a "Magyarország a magyaroké" EP-választási szlogen kapcsán kifejtettem, hogy ez a társaság kisajátítja magának annak meghatározását, hogy ki a magyar. És lám, ideén március 15-e kapcsán ki is fejtette V.G. Ezek szerint S.T. már az "ember" kategória meghatározásánál tart?

A Hatvannégy Vármegye elnöke csak a harc egyik állomásának tekinti a parlamenti képviselőséget.

A cél a magyar apostoli királyság visszaállítása.


Utoljára (ha jól emlékszem, régen érettségiztem történelemből) 1918-ban volt apostoli királyunk.
Vagyis ennek az okos kijelentésnek az lesz a következménye, hogy visszalépünk a történelemben meg az időben. Kiiktatjuk a gondolkodást, visszaállítjuk a 64 vármegyét, kilépünk a NATO-ból és az EU-ból, leigázzuk szomszédainkat a történelmi határokig, miközben persze mindenki más a Füles rejtvényeit fogja fejteni.

Na és ez sem semmi, hogy miket fognak kérni és számonkérni.

Érdekes megnyilvánulás egy jobbikos képviselőtől, hogy a köztársasági elnök beszédét "pártja elleni gyűlöletbeszéd"-ként aposztrofálja.

És a Lipótot bezárták.

1 megjegyzés:

  1. S.T. minőségigényéhez szeretnék még néhány dolgot hozzáfűzni: ezek szerint vannak rossz és jó minőségű emberek, nyilván az előbbiek esetében a jövendő honatya nem szeretné a szaporodást fokozni, az utóbbiak esetében viszont mind serényebb szorgalmatoskodást vár el a haza üdvére. Ejnye, vajon kik lehetnek azok, akikből minél kevesebb, és kik, akikből minél több kellene?! Mivel a párt a magyarság ügyét képviseli, ezért nyilvánvaló, hogy az igazlelkű mélymagyarokat kellene ugrásszerűen szaporítani, míg az ő ellenségeiket, mondjuk, esetleg, netalán a zsidókat és cigányokat ritkítani kellene. Ugye, könnyű a gondolatmenetet logikusan folytatni? Az igazán üdvös a hazának az lenne, ha a magyarság szaporodna minél tisztább vérűen, azaz minőségben, a többiek pedig meg se szülesssenek. Esetleg ez utóbbi érdekében lehetne például államilag bevezetni kényszersterilizációkat. Sőt, üdvös lenne az őstörténetkutató intézetek mellett fajbiológiaiakat és létesíteni, hogy a minőségi magyarságnövekedés ne csak úgy átabotában történjék.

    Mindezt egyszer már átéltük szűkebb és tágabb szociokulturális közegünkben, a jelenséget nácizmusnak hívják. És minden tiszteletem és bizalmam az LMP-é, de esetleg azt a véleményüket, hogy Jobhikos polgártársaink nem nácik, most már talán kritikai értelmiségiként felül lehetne vizsgálni.
    És mivel a nácizmus az emberi lény értelmezését alapvetően biologikusan (ld. fentiek) hajtja végre, azaz kivonja a kulturális-szellemi kontextusból, ezáltal önmagát is kizárja a társadalmi diskurzusból. Azaz, magamat liberálisnek vallva, mélyen nem értek egyet azzal az állásponttal, hogy nem rekeszthetünk ki bizonyos típusú kirekesztőket. A nácizmus önmagát rekeszti ki a szabadságnak azon, a másik embernek alanyi jogon járó méltóság szabta határai közül, amelyek nélkül maga a szabadság és a kultúra összefüggései értelmezhetetlenek. De kis hazánkban majd ezzel a diskurzusképtelen ugatással kell majd vitatkoznunk, végeláthatatlanul, reménytelenül és őrjítően... Pillanatnyilag fogalmam sincs miben lehet itt még reménykedni...Részemről Thomas Mann és Hermann Hesse második világháború alatti levelezését olvasom...

    VálaszTörlés