Agyhalál - update

Nyilván mindenki előtt ismertek az augusztusz szentendrei események. Amikor az igazmagyarok újmozgalmat csináltak.

De én ezt nem értem, mert:

1. 1704 óta (lehet, hogy korábban is, de azóta biztosan) aki igazmagyar, az a hivatalos államhatalomnak ellenáll szóval, tettel, és erre buzdítja is társait. Namost, ha ezek a jófiúk lesznek a hivatalos államhatalom, akkor kinek fognak ellenállni?

2. Ugye ráutaló magatartást mutattak arra, hogy "visszafoglaljuk a Felvidéket". És nyilván föl vannak háborodva, hogy a"szlovákok" nem engedték be Sólyom lászlót. Csodálkoznak, de miért is?

Agyhalál

Mostanság lett elegem. Magyarországot agyhalottak (is) képviselik az Európa Parlamentben. Tudom, én is olvastam, hogy a szélsőségek előretörése EP szinten nem éri el az 1%-ot, de az engem kevésbé zavar, ha a belga vagy portugál szélsőségesek jutnak be. Nekem a "saját" agyhalottainkkal van bajom.

Az egyiküket múlt héten tiltott rendezvényen letartóztatták. Akkor néhány százan voltak vele együtt. Tegnap már szabadlábon volt. És büszkén fölvette az agyhalottak (jogerős bírói ítélettel megszüntetett) félkatonai szervezetének egyenruháját. A másik két EP képviselővel együtt. Néhány ezren voltak.

Lehet, hogy tényleg nem kellene foglalkozni velük. De sajnos tanultam történelmet. A sörpuccs idején a NSDAP tagsága is csak néhány ezer volt. Tíz év múlva pedig...

A jelmondatuk is hátborzongató. Az elnökkel (aki EP képviselő lett) készített interjút olvastam az egyik internetes újságban. És mellette voltak fotók is. Megszállott tekintet sugárzott róluk. Az újságíró kérdéseire adott válaszai pedig nem győztek meg engem semmi másról csak arról, hogy a fejében valami katyvasz van a mai magyar - és európai - valóságról.

Ehhez kapcsolódik: közösségi portál üzenőfalán megjlent egy felhívás ("továbbított üzenet, tedd ki te is"), mely szerint tiltakozzunk az agyhalottak félkatonai szervezetének betiltása ellen, hiszen nincsen semmi bűnük.

Talán csak az, hogy vannak. Hogy magasan tesznek saját alapító nyilatkozatukra. Hogy a magyarság meghatározását nem nyilvánítják ki, de valami homályos biológiai definíciót követnek: bizonyos bőrszín vagy orrforma kizáró ok. Ja, és kultúrálisan is: aki nem beszél magyarul, az sem magyar, de a magyarul beszélők közül sem mindenki (ezt jól megtanulták a Nemzet Messiásától). Karitatív alapon felvonulásokat szerveznek olyan településeken, ahol a nem megfelelő bőrszínű vagy orrformájú emberek élnek. És jó szórakozásnak tartják, ha ezeket a szerintük nemmagyarokat megverik. A szólásszabadság szerintük addig terjed, amíg ők kiabálnak, de ha én legyintek rájuk vagy kiröhögöm őket, akkor minimum korlátozom a szólásszabadságot, de inkább hazaáruló vagyok. Nem tudják fölfogni, hogy létezik más vélemény, mint az övék, mert csak egy igazság van.

De majd odaállnak a magyarok mellé. Megvédeni.

Köszönöm, nem kérek ebből a védelemből.

Egészségügy

"Az egészségünk nem üzlet!"

Pedig de.

A magyar egészségügy - legalábbis a felhasználó, a beteg felé - a pénzre épül. Ez nem is lenne baj, ha minden egészségügyi szolgáltatásnak meglenne a szabott ára, és ha tudnám, hogy ebből a kötelező TB mennyit fedez. De, mint tudjuk, ez nincs így. Szóbeszéd alapján tudjuk meg, hogy a TB-támogatott intézmények melyik szakemberének mennyi az ára. Adómentesen.

És ehhez az árhoz sajnos ragaszkodnak is. Mindenáron. Becsület nem számít.

Hazudnak. Szemrebbenés nélkül. Úgy, mintha nem tudnának a külvilágról. Az ő világuk csak a rendelő (esetleg a kórház vagy klinika) faláig terjed, azon túl nem.

Az elmúlt 3 évben a saját adómentes jövedelem féltése miatt a következőkkel találkoztam:

1. "42 évesen magát egyetlen más meddőségi intézményben sem fogják fogadni, mi vagyunk az egyetlenek, ahol szóba állnak magával." Emiatt a mondatfüzér miatt fél évvel tovább maradtunk a sokak által dícsért intézményben, próbáltuk elfogadni, hogy az ott székelő szakemberek biológiai kísérleteket folytatnak, elfelejtve, hogy az alanyok nem paradicsompalánták, hanem emberek. Mikor ebből elegünk lett, két nap alatt sikerült olyan intézményt találni, ahol látták az embert, és foglalkoztak is vele. Sikerrel ugyan nem jártunk itt sem, de kellemes volt a légkör. És végül a harmadik intézményben sikerrel jártunk, de szerencsénk is volt, mert a szakember, akit "kifogtunk", nem csak segíteni akart, hanem végtelenül empatív is. Vagyis az első szakember csak a zsebe bélését féltette, és ezért hazudott.

2. "Nincs olyan kórház, ahol van apás császármetszés." Ez azért is fájt nagyon, mert konkrét, baráti elbeszélés alapján tudjuk, hogy van. Nem is messze, 1 megállónyira metróval. És - hála a globalozációnak - interneten néhány kattintással további két intézményt találtunk, ahol megírták, hogy a császármetszésnél apuka természetesen benn van. Nem is kellett külföldi (német, svéd) intézményt keresni, Budapesten van több ilyen kórház. Az egyiket fölkerestük a héten, ahol egy nagyon kedves szülésznő elmondta, hogy mit hogyan csinálnak, és apuka természetesen benn van a császármetszésnél. És bemosakodni, sterilbe öltözni sem kell, mert nem a "műveleti területen", hanem Anya fejénél van. Ezután egy orvost is megkerestünk az intézményből, és ő is önként bevallotta, hogy apa természetesen benn van császármetszésnél.

Vagyis az előző intézményben hazudtak, nyilván azért, hogy az adómentes jövedelem ne másik zsebben kössön ki.

És tényleg azért gondolom, hogy a konkurencia kizárása van egy-egy hazugság mögött, mert a cáfolatok olyan információk, amik internetről néhány perc alatt szerezhetők meg. Vagyis lehet vele embereket megtéveszteni, de sokáig nem tartható fenn az állítás bűvereje. És az benne a legrosszabb, hogy az ellenérveket meg sem hallják, esetleg őzikeszemmel ("erről én nem is hallottam") rácsodálkoznak, ha ellenkezőt merek állítani. És ez baj. Mert elvileg szabadon választom meg az orvosomat, de az én szabad választásommal ezután ő - visszaél. És nem csak a hazugságokkal, hanem azzal is, hogy számára evidens dolgokat nem mond el nekem. Pedig mégicsak az én testemről, életemről volna szó, tudnom kellene, hogy mi történik velem.

Én szeretném, ha az egészségügy üzlet lenne. Hogy szabott áron szolgáltatást kapjak a pénzemért.

Közlekedem

Azt nem tudom, hogy mi a francnak van a KRESZ. Mai közlekedési tapasztalataim:

1. Buszsáv. Pedig vasárnap délutáni a forgalom, mégis van, aki a buszsávot használja a piros lámpánál várakozó lúzerek kielőzésére. Tényleg azon a néhány másodpercen múlik?

2. Irányjelző. Nagyon sok autónak rossz. Mert ugye nem feltételezem, hogy nem is használják...

3. Sebességkorlátozás. Miért én vagyok a leglassúbb, ha a városban 50 km/h-val közlekedem?

És ami még nagyon érdekes: most kellett időszaki olajcserés átvizsgálásra mennem az autóval. És a szervizpulton ott virított az autóba szerelhető lézerdetektor (ami csak jelzi, ha mérnek) és a zavaró (ami zavarja is a mérést). Ha jóskapista sufnitunighoz mentem volna, akkor még érteném. De ez márkaszerviz volt. Kérdésemre, hogy ezt hogyan gondolják, szeritük a KRESZ csak ajánlás vagy mi, a szervizvezető csak nézett, és mondta, hogy neki van, és megnyugtatja. Én meg mondtam, hogy engem meg az nyugtat meg, ha szabályok szerint közlekedem.

Mert szerintem a közlekedés egy össznépi társasjáték, aminek a szabályait az 1/1975. (II.5.) KPM-BM rendelet tartalmazza. Ugyanolyan fontosak, mint a sakk szabályai. Csak itt a szabályok betartásán emberéletek múlhatnak. Ha én nem tartom be, akkor miért várom el másoktól? Ha én be akarom tartani, miért kényszerítenek mások arra, hog ne tegyem (autópályán, előzéskor, 130 km/h sebességnél villogtak már rám, mert feltartottam őket)?

Akkor: minek is a KRESZ?

Hátakkor...

A Kikellírni nagyon babablog lett, sokan úgy is ismerik. Ezért onnan a nem-baba témákat áttettem ide, és itt fogom folytatni.

A címet pedig Jirí Menzeltől loptam, köszönet érte.