Levél

2010. május 20-án az alábbi levelet küldtük Feleségemmel az állandó bejelentett lakóhelyünk szerinti megválasztott országgyűlési képviselőnek, Balla Mihálynak, a nyilvános képviselői címére:

~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~

Tisztelt Képviselő úr!

Bevalljuk, nem szavaztunk Önre, de betartva a demokrácia szabályait, elfogadjuk, hogy a következő négy évben (is) Ön képviseli a mi állampolgári érdekeinket az Országgyűlésben.

Most, a 2010-ben megválasztott új országgyűlés megalakulása után jutottunk el arra a pontra, hogy mint választópolgárok forduljunk Önhöz.

A híradásokat látva-olvasva mélységesen föl vagyunk háborodva, hogy 2010-ben a Magyar Országgyűlés elé kerülhet két olyan törvényjavaslat, amely véleményünk szerint semmibe veszi az aktuális külpolitikai helyzetet, az Európai Uniót, az alapvető emberi normákat, nem veszi figyelembe a történelmet, összességében rendkívüli dilettantizmusról tesz tanúbizonyságot.

A "kettős állampolgárság" és a "nemzeti összetartozás napja"* kulcsszavakkal jellemezhető törvényjavaslatokról van szó. Mi mint magyar állampolgárok, úgy gondoljuk, hogy ezek a törvényjavaslatok, elfogadásuk esetén, rendkívüli károkat fognak okozni a határon kívül élő mintegy 2,4 millió magyarnak (nem, nem tévedés, ma este számoltuk ki a Wikipédián föllelhető, a szomszédos országokra vonatkozó, 2001-2006 között született népességi és etnikai-nyelvi adatok alapján), ha már eddig nem okozott károkat.

Ezúton felhatalmazzuk, sőt felszólítjuk, hogy a fent megjelölt két törvényjavaslat általános és részletes vitájában, valamint a törvényjavaslatok szavazásán ezen törvényjavaslatok ellen foglaljon állást.

Indokaink a következők:

A kettős állampolgárság kérdése már elég régen foglalkoztatja a magyarok egy részét, ennek lett eredménye pl. a kudarcba fulladt népszavazás. Igaz, hogy a válaszadók többsége megadta volna a kettős állampolgárságot, azonban nem volt elegendő a részvétel a szavazás érvényességéhez. Ez értelmezésünk szerint azt jelenti, hogy - az akkori várakozásokkal ellentétben - a magyar állampolgárok többségét nem érdekli, hogy a határon kívüli magyrok kapnak-e állampongárságot vagy sem. Most, a kétharmados parlamenti többség biztos tudatában egy ilyen törvényjavaslattal szerintünk hatalmi pozícióval való visszaélést követnek el a javaslatot jegyzők. Most már semmi akadály nem gördülhet ezen törekvésük elé. Az nem tűnt föl, hogy a határon túli magyarok sem mint egyének, sem mint szervezetek, nem üdvözlik hangos éljenzéssel a törvényjavaslatot, de Szlovákia kormányfője már kemény ellenlépéseket helyezett kilátásba? Ez nem annak bizonyítéka, hogy szomszédaink (vagyis legalább egy) nem örül ennek a törvénynek, és a "mi" magyarjaink sem igazán kívánják élvezni e törvény adta "előnyöket"?

A "trianoni" békeszerződést 90 éve írták alá. Azóta sokminden történt, pl. a trauma 18 éven át tartó, gyűlöletként való megélése, melyet az akkori politikai vezetés teljes mértékben támogatott és táplált, belevitte az országot Hitler oldalán a II. Világháborúba. Most, 90 év elteltével a trauma árnyalt, sokoldalú értelmezése (pl. évszázadok magyarországi nemzetiségi politikájának hibái felől, a történelmi tudat és a szabadságra való társadalmi éretlenség okainak átvilágítása felől, stb.) helyett egy patetikus gyászünnep elsősorban nyilván primitív indulatokat gerjesztő elrendelésével újrakezdjük különféle határok, köztük elsősorban az európai multikulturális együttélés határainak feszegetését?

A traumákat igenis föl kell dolgozni. De ennek a feldolgozásnak színtere nem szabad, hogy az Országgyűlés legyen. Ezt a feldolgozást a történészekre, szociológusokra, művészekre kellene hagyni: írjanak monográfiákat, tanulmányokat, rendezzenek nyilvános vitákat tévékben, színpadokon, filmesítsék meg, írjanak drámákat; de a törvényhozásnak ne legyen ez feladata.

Ráadásul a törvényjavaslat fölvezetésében szerepel, hogy a törvény alkotói "hisznek abban, hogy Isten a történelem ura". Ez - a felvilágosodás óta - tiszteletre méltó magánügyük, de törvényalkotói fölhatalmazottságuk emberi válaszás következménye, nem pedig isteni küldetés, mint azt a preambulum sugallja. Az Isten által felkent országirányítást feudális királyságnak nevezzük, nem pedig parlamenti demokráciának.

A mai politikai-gazdasági helyzetben tényleg az a legfontosabb feladat, hogy mielőbb magunkra haragítsuk a szomszéd országok szélsőségeseit, kormányait, állampolgárait? Tényleg semmi más rendberaknivaló nincsen a gazdasági válság kellős közepén, ahol hegyekben állnak a korrupciós botrányok, polgármesterek és állami cégek vezetői vannak előzetes letartóztatásban, a közlekedés káoszban, az egészségügyi "rendszer" romokban, az oktatás pedig a süllyesztőben van? Ha tud valami értelmes magyarázatot, kérem, ossza meg velünk is.

Mi azt várnánk az Országgyűléstől, hogy elsősorban a határokon belül tegyen rendet, nem pedig azt, hogy a határokat feszegesse, tologassa, bontogassa, valamint azt, hogy egy gyűlöletkeltő, nyíltan náci nézeteket valló és hirdető politikus képviselői eskütétel alatti nyilvános botrányokozásától radikálisan és haladéktalanul (melyről már szégyenletesen lekésett) határolódjon el.

Üdvözlettel

~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~

Nos, hány válasz érkezett? Mármint Szlovákia reakcióján kívül?

*Persze nem lehet Trianon-emléknapnak hívni, mert az politikailag inkorrekt, de ugye június 4-re tervezték, tehát funkcionálisan az lesz.

Az pedig külön tetszik, hogy Vona Gábor elfelejtette, hogy mikor van a z állampolgársági törvény módosításáról szóló szavazás, ezért nem volt jelen.