2009. augusztus 28., péntek

Agyhalál

Mostanság lett elegem. Magyarországot agyhalottak (is) képviselik az Európa Parlamentben. Tudom, én is olvastam, hogy a szélsőségek előretörése EP szinten nem éri el az 1%-ot, de az engem kevésbé zavar, ha a belga vagy portugál szélsőségesek jutnak be. Nekem a "saját" agyhalottainkkal van bajom.


Az egyiküket múlt héten tiltott rendezvényen letartóztatták. Akkor néhány százan voltak vele együtt. Tegnap már szabadlábon volt. És büszkén fölvette az agyhalottak (jogerős bírói ítélettel megszüntetett) félkatonai szervezetének egyenruháját. A másik két EP képviselővel együtt. Néhány ezren voltak.


Lehet, hogy tényleg nem kellene foglalkozni velük. De sajnos tanultam történelmet. A sörpuccs idején a NSDAP tagsága is csak néhány ezer volt. Tíz év múlva pedig...


A jelmondatuk is hátborzongató. Az elnökkel (aki EP képviselő lett) készített interjút olvastam az egyik internetes újságban. És mellette voltak fotók is. Megszállott tekintet sugárzott róluk. Az újságíró kérdéseire adott válaszai pedig nem győztek meg engem semmi másról csak arról, hogy a fejében valami katyvasz van a mai magyar - és európai - valóságról.


Ehhez kapcsolódik: közösségi portál üzenőfalán megjlent egy felhívás ("továbbított üzenet, tedd ki te is"), mely szerint tiltakozzunk az agyhalottak félkatonai szervezetének betiltása ellen, hiszen nincsen semmi bűnük.

Talán csak az, hogy vannak. Hogy magasan tesznek saját alapító nyilatkozatukra. Hogy a magyarság meghatározását nem nyilvánítják ki, de valami homályos biológiai definíciót követnek: bizonyos bőrszín vagy orrforma kizáró ok. Ja, és kultúrálisan is: aki nem beszél magyarul, az sem magyar, de a magyarul beszélők közül sem mindenki (ezt jól megtanulták a Nemzet Messiásától). Karitatív alapon felvonulásokat szerveznek olyan településeken, ahol a nem megfelelő bőrszínű vagy orrformájú emberek élnek. És jó szórakozásnak tartják, ha ezeket a szerintük nemmagyarokat megverik. A szólásszabadság szerintük addig terjed, amíg ők kiabálnak, de ha én legyintek rájuk vagy kiröhögöm őket, akkor minimum korlátozom a szólásszabadságot, de inkább hazaáruló vagyok. Nem tudják fölfogni, hogy létezik más vélemény, mint az övék, mert csak egy igazság van.
De majd odaállnak a magyarok mellé. Megvédeni.

Köszönöm, nem kérek ebből a védelemből.

1 megjegyzés:

  1. cirka ilyen véleménnyel vagyok én is. no meg persze még pár ezer másik (gonosz leszek) értelmiségi ember. csak mi csendben vagyunk, és nem masírozgatunk uniformisban, és nem tartunk humorosnak is mondott rendezvényeket lakott területen, békés kisvárosban, magánterületen, a grillparti helyett.
    na jó, valójában egy cseppet félek ilyenkor.

    VálaszTörlés