2011. június 20., hétfő

Szociális konzultáció

Részt vettem a Szociális Konzulációban. Az alábbi levelet küldtem el (vigyázz, hosszú!):

Miniszterelnök úr!
Ön volt olyan kedves, hogy Szociális Konzultációt kezdeményezett, és ennek keretében 10 kérdésből álló kérdőívet küldött ki nekem, névre szólóan. Azonban ennek a kérdőívnek hibája, hogy az „egyesek EZT gondolják, mások AZT gondolják, Ön mit gondol?” kérdésekre csak az EZT gondolom, AZT gondolom és a „nem tudom a kérdést megítélni” opción kívül más lehetőséget nem enged meg. Ezért, mivel az összes kérdéssel kapcsolatban van véleményem, de több esetben eltér a kérdőíven feltüntetett válasz-lehetőségektől, ezért alább kifejtem a véleményemet.
Mivel nem az eredeti kérdőívet küldöm vissza, sajnos a titkos vonalkód elvész, kénytelen lesz az aláírásommal beérni. A további konzultációra kész vagyok, leveleit a xxxxxx@gmail.com címre várom.
Adataim bármiféle, az Önnel történő levelezésen kívüli felhasználását megtiltom.

Kérdőív

1] Vannak, akik szerint be kellene vezetni Magyarországon a védett kor intézményét, mert aki 55 éves elmúlt és elveszíti a munkáját, annak most alig van esélye újra elhelyezkedni. Mások azt mondják, nincs szükség a védett kor bevezetésére. Ön mit gondol?

Azt gondolom, hogy a „védett kor” intézménye a szabad munkaerő-piacon nem értelmezhető, ugyanis a jelenlegi munkaerő-piacon 35-40 éves kor fölött már nehéz elhelyezkedni. (Kivételek természetesen vannak, én is ismerek ilyen történeteket, de általánosan ismert, hogy az állásinterjú a „40 éves vagyok” illetve nőknél a „van két kisgyerekem” válaszokig tart érdemben.) A „védett kor” intézményének bevezetése ezért illuzórikus. Természetesen jó és szép dolog lenne, de kivihetetlen. Főként annak ismeretében, hogy sok munkahely azért szűnik meg, mert a munkaadó cég szűnik meg (és ilyent elég sokat láttunk az elmúlt néhány évben). Jelen körülmények között a „védett kor” bevezetésének csak állami munkáltató esetén (egészségügy, oktatás, közösségi közlekedés, rendfenntartás, tűzoltóság, köztisztviselők) van némi értelme, bár ahogyan én látom a helyzetet, ott is egyre kevésbé (pl. a hírekben rendszeresen felbukkannak kórház- és iskola bezárási tervek, meg itt van a kedvezményes nyugdíjak felülvizsgálata). A gigantikus közmunka-programban pedig egy 55 éves, visszeres és ödémás lábú, iskolamegszűnés miatt állását vesztett pedagógussal nem sokra mennek.

2] Vannak, akik azt javasolják, hogy az állam szorítsa korlátok közé a közműszolgáltatók (víz, szemét, csatorna, gáz, villany, távfűtés) magánérdekeit: ne engedje, hogy extraprofitot szedjenek be és emiatt megfizethetetlenné váljanak a rezsiköltségek. Mások szerint az államnak nem szabad beavatkozni a közműszolgáltató magánvállalatok árképzésébe. Megint mások azt mondják, csak azokat védje az állam a közműdíjak emelkedésétől, akik erre rászorulnak. Ön mit gondol?
Visszakérdezek: mi az extraprofit? Válasz: a szocialista politikai gazdaságtanban használt szitokszó, ami a rothadó kapitalizmusnak a dolgozó embereket végletekig kizsákmányoló pénzharácsolásával egyenlő. Magáncégek árképzésébe az állam ne szóljon bele. Az állam örüljön, hogy a „köz” szolgáltatás terhét levették róla. Én éltem vidéken kistelepülésen, ahol még nincs közcsatorna. A vízdíj magasabb volt, mint Budapesten a víz+csatornadíj. A budapesti szolgáltató francia érdekeltség, a vidéki állami cég. Akkor ki az, aki extraprofitot termel? Egyébként pedig magánkézben lévő cég annyiért adja el a szolgáltatását, amennyiért megveszik tőle. Egyébként ha már extraprofit, akkor az „ásványvíz” gyártók inkább törekszenek: a vízmű egy liter vizet 35-60 fillérért ad, a legolcsóbb ásványvízből 50-60 Ft-ba kerül egy liter.

3] Vannak, akik azt javasolják, hogy az ország segély helyett inkább munkalehetőséggel segítse a munkanélkülieket. Mások szerint a segélyezés a megoldás a munkanélküliség problémájára. Ön mit gondol?
Az 1. kérdéssel némi ellentmondást érzek. Ott ugyanis a „védett kor” bevezetésének lehetőségét firtatják (ami szintén a munkaerő-piac szabályozásával kapcsolatos, új-régi munkaerő felszabadításával), itt pedig a segély-munkalehetőség kérdése kerül elő. Akkor fussunk neki.
Nem mindegy, hogy a munkanélküli milyen munkanélküli, és milyen álláslehetőségek állnak rendelkezésre. Például az egyetem-összevonások miatt utcára került kutató-oktató számára valószínűleg kevesebb megfelelő munkalehetőség áll rendelkezésre, mint egy „kétkezi” munkásnak. A jelen gazdasági helyzetben általános, egyszerű, jó megoldás éppen ezért nincs. Az egyetemi oktató valószínűleg nem fogad el „kétkezi” munkalehetőséget, mert képzettsége, tudása, gyakorlata szerint nem is alkalmas rá. A „kétkezi” munkásember könnyebben talál megfelelő munkát. Itt tehát valami olyan megoldás kívánkozna, amelyben a „segély” addig jár, amíg a munkanélkülinek a képzettségének megfelelő munkát nem találnak, ráadásul differenciált segély: minél képzettebb a munkanélküli, annál magasabb. És olyan költségvetésben, ahol van 500 milliárd forint a MOL részvényeinek visszavásárlására, szerintem nem megoldhatatlan a probléma.


4] Vannak, akik azt javasolják, hogy több nyugdíjat kapjanak azok, akik gyermeket vállaltak és neveltek föl, mert az is teljes értékű munkavégzés. Mások szerint éppen elég az, hogy a gyermekvállalás költségeit mostantól nem lehet megadóztatni. Ön mit gondol?
Először visszakérdezek: az „a gyermekvállalás költségeit mostantól nem lehet megadóztatni” kitétel azt jelenti, hogy családi adókedvezményben részesülnek azok, akik gyermeket nevelnek? Mert ha igen, akkor ez félrevezető[1] .
Szerintem a gyermekvállalást pedig nem a nyugdíjban kell kompenzálni, hanem normális jövedelmekkel segíteni (én a jelenlegi átlagkereset fölött keresek, de családfenntartáshoz majdnem kevés ez az összeg). És mindaddig, míg kétkeresős modellre épül a bérrendszer, így is marad. Ha mondjuk a bölcsődék fenntartási összegét családtámogatásként kaphatnánk meg, akkor jobban járnánk. Az óvodára csak 5 éves kortól volna szükség, ezért azok fenntartására kevesebbet kell fordítani, ez az összeg is mehetne családtámogatásra. (Persze ez megintcsak a munkanélküliek számát emeli… Tehát ez azt jelenti, hogy a munkanélküli-segélyezés, nyugellátás rendszere alapos felülvizsgálatra és reformra érett.)

5] Vannak, akik azt javasolják, hogy az állam a szociális segélyt a rászorulóknak ne pénzben, hanem alapvető szükségleti cikkekben (pl. élelmiszer) adja. Mások szerint a szociális segélyt továbbra is pénzben kell folyósítani a rászorulók számára. Ön mit gondol?
Szerintem a segélyt továbbra is elsősorban pénzben kell folyósítani. Azonban a gyámhatóság vagy a helyi önkormányzati szociális szervezet véleménye alapján (akik vélhetően hivatalból jobban ismerik a segélyért folyamodók körülményeit) lehessen dönteni arról, hogy pénz mellett/helyett alapvető szükségleti cikkekben adjanak segélyt. Mégpedig azért, mert a pénzt arra használja a segélyezett, amire akarja. És többségük nem alkoholista vagy drogfüggő (akiket pedig nem segélyben, hanem gyógykezelésben kell részesíteni, amit közmunkával fizethetnének ki), vagyis normálisan be tudja osztani a pénzt.


6] Vannak, akik szerint a deviza alapú lakáshitellel rendelkezőknek állami segítséget kell nyújtani, hogy ne kerüljenek az utcára. Mások szerint az államnak nem kell segítséget nyújtani senkinek, aki nem tudja fizetni az adósságát. Ön mit gondol?
Szerintem a lakáshitel a bank és az ügyfél között létrejött magánszerződés. A szerződés aláírása előtt a szerződő köteles elolvasni a szerződést, a csillagozott és apró betűs részekkel együtt. Tudnia kell, hogy mit ír alá: árfolyamkockázat, kezelési költség, kamat, futamidő, szankciók nem fizetés esetén. Úgy gondolom, hogy a hiteleket nem a bank erőlteti rá az emberekre. Ha valaki olyan szerződést ír alá, amelyet nem tud teljesíteni, akkor vállalnia kell a szerződésben rögzített következményeket is. Hitelt csak nagykorú, cselekvőképes ember vehet föl, ezért gondolom, hogy mérlegelni tudja, hogy megéri-e fölvenni a hitelt. Az államnak éppen ezért ezekbe a magánszerződésekbe nem szabad beavatkoznia semmilyen formában. A hitel felvevője és a hitelező megállapodása kell legyen az ügy rendezése (átütemezés, vagy ha nem megy, akkor nincs mese, árverezés).

7] Vannak, akik azt javasolják, hogy ismét lehessen fölvenni deviza alapú lakáshitelt, mert az elmúlt évek történései alapján mindenki tisztában van a kockázatokkal. Mások szerint veszélyes lenne feloldani a deviza alapú lakáshitelek tilalmát, mert újra ugyanaz történne, ami korábban. Ön mit gondol?
Ez a kérdés nagyon összefügg az előzővel. Ha a bank ajánl deviza alapú hitelt, rá kell bízni mindenkire, hogy igénybe veszi-e, vagy sem. Ez is csak ugyanolyan szolgáltatás, mint a fodrász: az én dolgom, hogy eldöntsem, hogy kell-e vagy sem. Állami tiltás a piaci folyamatokba való durva beavatkozás szerintem.

8] Vannak, akik szerint a gyógyszergyárak lobbiját meg kell törni, mert sok milliárdot vesznek ki az emberek zsebéből. Vannak, akik szerint a drágább gyógyszereket erőltetik rá a betegekre saját extraprofitjuk érdekében. Mások szerint nincs szükség arra, hogy a gyógyszergyártókkal szemben az állam föllépjen. Ön mit gondol?
Ugyanazt, mint a 2. kérdés esetében: az extraprofit ugyanaz, mit ott kifejtettem, másrészt pedig magánkézben lévő cég árképzésébe az állam ne szóljon bele. A drágább gyógyszert szerintem egyébként sem tudja „ráerőltetni” a betegre a gyártó. Az orvosnak pedig kötelessége tájékoztatni, hogy melyik gyógyszer olcsóbb, és hogy ennek van-e a gyógyhatásban bármi szerepe.

9] Vannak, akik szerint az egyéni számla alapján kiszámolt nyugdíj megállapításánál elsősorban a munkával eltöltött éveket kell figyelembe venni. Mások inkább a jövedelem arányában állapítanák meg a nyugdíjat. Ön mit gondol?
Szerintem a mostani nyugdíjrendszer fenntarthatatlan. Egyre kevesebb dolgozónak kell kitermelnie egyre több nyugdíjas nyugdíját. Ezen kívül igazságtalan: a magán-nyugdíjpénztárak mellett döntők kiírása a nyugdíjrendszerből (vagyis szolgálati időt, ezáltal „egyéni” nyugdíjszámlát sem kap a magán-nyugdíjpénztári tag, csak a 27% járulékot kell befizetnie, amiért semmit nem kap cserébe – ezt 27 % adóemelésnek hívják. A nyugdíjak kezelését CSAK egyéni számlán vezetve lehet megoldani, és a nyugdíjba menőkre bízni, hogy a jövedelem-arányos, vagy munkaidő-arányos számítást kérnek. A magán-nyugdíjpénztárat választók 14 havi elrabolt pénzét pedig vissza kell adni nekik, sőt, a 27% járulékot is oda kellene befizetni (nem nagy kiesés a költségvetésnek, hiszen a nyugdíjasok száma 2011 márciusában 2,91 millió, a munkavállalók száma márciusban 2,66 millió volt, ami 10% munkavállalói + 27% munkaadói befizetéssel, 217.061 Ft átlagos havi bruttó átlagkeresettel számolva havi 213.631.436.200 Ft; a magán-nyugdíjpénztárat választók száma azonban csak 100 ezer, vagyis az összes munkavállaló 3,76%-a, vagyis a nyugdíjjárulék-bevétel havi 8.031.257.000 Ft-tal csökken így kialakítható volna egy igazságosabb nyugdíj-rendszer. Persze ez nagyon vázlatos elképzelés, részletes kidolgozás, hosszú átállási idő szükséges az alkalmazáshoz, a mai rendszerről való áttérésre. A nyugdíjakkal kapcsolatban pedig jobban tenné a Kormány (vagy a Fidesz MPP), ha betartaná saját szavát, nem pedig hergelné az indulatokat.

10] Vannak, akik szerint az oktatási rendszert úgy kell átszervezni, hogy az állam közpénzből azokat a képzéseket támogassa elsősorban, amelyekkel valóban el is lehet helyezkedni. Mások szerint az oktatást nem kell a valós gazdasági igényekhez igazítani. Ön mit gondol?
Szerintem az oktatási rendszert úgy kell kialakítani, hogy hosszútávon jól működjön, a közoktatás az érettségiig megfelelő alaptudást és gondolkodási-taulási készséget adjon – vagy szakképesítést valamely ipari-mezőgazdasági-szolgáltatói területen elhelyezkedéshez. A felsőoktatásnak pedig megfelelő speciális tudást kell adnia, a rendszernek átjárhatónak és európai kompatibilisnek kell lennie. Az, hogy a felsőoktatás pedig nem teljesen elrugaszkodott a munkaerő-piaci helyzettől, nálam okosabb elemzők állítják. Azt pedig a kormányoknak be kellene végre látniuk, hogy vannak olyan kérdések, amelyeket 4 év alatt nem lehet rendezni. Ilyenek az oktatás, az egészségügy, a közlekedés. Ezek mind hosszú távú, legalább 15-20 éves fejlesztést igényelnek, az nem működik, hogy az új kormány (abban a tudatban, hogy birtokában van az egyetlen jó és működő megoldásnak) szétrúgja azt, amit az előző „ellenséges” kormány fölépített, és megint elölről kezdi az építést. NEM MEGY. Ebben tényleg pártok közötti-fölötti, igazi nemzeti egyeztetésre és konszenzusra van szükség.

Miniszterelnök úr, köszönöm megtisztelő figyelmét.


állampolgár
Budapest, 2011. június 15.

Jegyzet:

[1]   Az én esetemben a családi adókedvezményt én veszem igénybe, 22 hónapos ikreink után. Feleségem augusztusig GYED-en van. A GYED gyermekek számától független összeg, SZJA-köteles, nettó 82 ezer forint körüli összeg (adójóváírással). Augusztustól jön a GYES, amely 2 gyermekre 57.000 Ft, SZJA-mentes jövedelem. A családi adókedvezmény mértéke 20.000 Ft. Családi pótlék 2 gyermek után 26.600 Ft, SZJA-mentes. Így a GYES-be lépéskor mintegy 25 ezer Ft-tal csökken a bevételünk. És a hónap vége így is 10-e környékén kezdődik.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése